Tégla története:
A tégla az egyik legősibb építőeleme az emberiségnek, alapanyaga szinte mindenütt megtalálható a természetben. A gyártási eljárás, formázása majd kiégetése az évezredek folyamán szinte alig változott, csupán finomult.
Az agyagtéglát már Kr.e. 10 000 évvel ismerték, a legkorábbi emlékek szerint Egyiptomban, a Nílus iszapjából készítettek, melyet a napon szárítottak ki. Égetett téglát a mezopotámiaiak használtak először, Krisztus előtt 3-4000 évvel.
Tégla más kultúrákban
Nagyon hosszúra nyúlna a történet, ha a tégla fejlődését olyan kultúrákban is nyomon követnénk, mint pl. Perzsia, India, Indokína, Kína, vagy az iszlám térség. Különösen az iszlám kultúra fejlesztette a tégla díszítő alkalmazását mesteri fokra, olyan szintre, amit a későbbi korok soha többé nem tudtak elérni.
Középkori boltíves templomrom
Tégla az ókorban
A téglakészítés művészetét egész Nyugaton a rómaiak terjesztették el. Ahová csak hadjáratot vezettek, oda magukkal vitték a téglaégetés kultúráját is. Ők fejlesztették ki pl. a boltíves építést, aminek még ma is számos, kitűnő állapotban fennmaradt bizonyítéka van. Már a római kori építészet legnagyobb alkotásai is téglából készültek. Bizánc tovább finomított a téglagyártáson, többek között így épült meg a Hagia Szophia épületegyüttese is.
A téglaépítészet központjai a középkorban
A téglagyártás ipari kezdetekor a XII. században Lombardia, Franciaország és Németország jelentik a téglagyártás központjait. A román stílustól a gótikán át a reneszánszig a téglának mindig nagy jelentősége és szerepe volt. Csodálatos épületek születtek kézzel formázott téglából, mindenek előtt az észak-európai országokban: pl. Észak-Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Skandináviában és Angliában.
Híres téglaépületek:
Ipari téglagyártás
A 18. században új eljárásokat dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették a tégla nagy mennyiségű előállítását. A 19. századra a gépesítés bevezetésével az ipari és üzleti létesítmények közkedvelt építőanyaga lett, de belőle épültek a korai amerikai felhőkarcolók is. A 20. századra a téglagyártás addig sosem látott méreteket öltött. Újfajta termékek kerültek a piacra, új eljárásokat dolgoztak ki, amelyek révén a téglát ötletesebben lehetett felhasználni.
Téglagyártás Magyarországon
A legkorábbi magyar téglaépítő kemencét a 13. századból Pókaszepetkről ismerjük. 14. századi kemencék kerültek elő Dömösön (Pest megye). A téglagyártás szervezeti kereteit a 14. századtól a céhes ipar jelentette. A téglavetés földesúri vagy városi privilégium volt. A 19. században, a téglagyártásban is meghonosodott a vállalkozási forma.
Ausztriában és Nyugat Magyarországon 200 évvel ezelőtt még olyan “utazó” olasz családok kezében volt a téglagyártás, akik letelepedtek az agyaglelőhelyeken, és nem csupán készítették a téglát, hanem gyakran részt vettek a házak építésében is. Hatásuk még ma is érezhető többek között régi parasztházak díszített pajtarácsozatán. Sokszor a téglakemencét az építkezés helyszínén állították fel. Később a grófságok és kolostorok saját téglagyárakat építettek, kizárólag a saját szükségletük kielégítésére. (Ez magyarázatot ad arra is, hogyan állíthatott elő a több ezer téglagyár kb. 20. 000 féle téglatípust!)
A modern téglagyárakban az automatikus vezérléstechnika fokozatosan kiszorítja az emberi munkát, s téglagyári munkások ma már elsősorban, mint karbantartó-felügyelő szakemberek dolgoznak, akik a gyártási folyamatokat figyelve tartják ellenőrzésük alatt a termelést.